A kútfúrástól a végső átvételi pontig mindenhol, ahol elegendő víz van jelen és az érintkezik a fémfelülettel, a hálózat belső részén kialakulhat MIK.

A belső korrózió és a MIK kialakulásának lehetősége szorosan összefügg a csővezeték által szállított folyadékok tulajdonságaival és összetételével, valamint az üzemi körülményekkel, pl. áramlási sebesség, nyomás, hőmérséklet. A földgáz- és nyersolajszállító csővezetékekben kisebb valószínűséggel fordul elő vízfelhalmozódás a gyűjtővezetékekhez képest, mivel általában kevés víz van jelen. Sok esetben a nyersolajszállító csővezetékek viszonylag kevésbé érzékenyek a belső korrózióra, mint a három fázisú (olaj, gáz, víz) termelővezetékek, ahol a cső felülete gyakran vízzel érintkezik. Ahol a víz (és a szilárd anyagok) a nyersolajból a pangó vagy alacsony átfolyási sebességű időszakok miatt kiválik, ott a MIK valós veszélyt jelent. Mivel a szállított folyadékok és az üzemeltetési feltételek a különböző olaj- és gázkitermelő berendezések esetében eltérőek, a korrózióra való hajlam is jelentősen különbözik, csak úgy, mint a belső korrózió kezeléséhez szükséges stratégiák is.